Hogyan lett Kolosi Tamás magyar-filozófia-esztétika szakos bölcsészhallgatóból elismert társadalomtudós, majd a könyves szakma meghatározó alakja? Erről is olvashatunk a Tények és tanúk sorozat legújabb, Polgárnak lenni című kötetében.

Sok családi történetet megidéz a könyvében. Hogyan sikerült ezeket megőrizni? Mindig nagyon érdekelt ez a forrásvidék. Ameddig módom volt, a szüleimtől próbáltam begyűjteni a történeteket, néhány családi szóbeszéd is volt.

Nagyon fontos kérdések ezek, bár ma kissé borongós hangulatban vagyok.

Jobb gombbal kép megjelenítése és jól olvasható a szöveg. Most látom, hogy a bal margóval nem számoltam.

Olvastam Csáth Gézától az "Egy elmebeteg nő naplója" c. regényt, amely nem túlzottan ragadott meg. Ám most véletlenül a neten a mek-ben ráakadtam egy idézet kapcsán egy elég érdekes novellájára (A sebész). Itt is elolvasható

Elég egyszerűen intézi el az idő szorító ölelésének témáját a novellában az író. Valahogy az a képzetem támadt, hogy a téma ide jól illik.

 Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ tudjunk adni, azzal kell tisztában lennünk, hogy mi az emberiség, illetve hogy mit jelent tanulni egy emberi közösség kontextusában. Ha az emberi fajra gondolunk, akkor biológiai alapon könnyedén meg lehet határozni, hogy mi az emberiség. Természetesen egy faj is képes tanulni, mindannyian hallottunk már a biológiai alkalmazkodásról, ez azonban lassú, generációkon átívelő biológiai folyamat, a kérdés nyilvánvalóan nem erre vonatkozik.

 A japánok számára a cseresznyevirágzás nem pusztán esztétikai értékkel bír. A virágok csodálata mögött mély filozófiai tartalom húzódik. De mit is jelképez pontosan a japánok számára az oly népszerű cseresznyevirág?

A megértés kulcsa a japánok mentalitásában keresendő. A természet tisztelete és szeretete, az évszakok váltakozásának, minden apró rezdülésének figyelemmel követése már évezredek óta meghatározza a japán gondolkodásmódot.

 Carpe diem az egyik legbölcsebb filozófia, de azt is tudjuk, hogy csak akkor tudunk boldogan létezni a jelenben és igazán megélni a most pillanatát, ha nem cikáznak a gondolataink a múlt-, és jövő lezáratlan és megoldatlan dolgain.

“Amikor a jövőről van szó, sokkal fontosabb, hogy nagy képzelőerőnk legyen, mint hogy igazunk.” #AlvinToffler #ToolsOfTitans

“Sosem az elvárásaink szintjére emelkedünk, hanem a cselekedeteink szintjére süllyedünk.” #Archilouchus#ToolsOfTitans

“Ha a céljaid nevetségesen magasra teszed és elbuksz, még mindig a legtöbb ember sikere fölé buksz.” @JamesCameronOfficial #JamesCameron

“Légy a csend ami hallgat.” @TaraBrach #TaraBrach

“Az élet célja nem egy biztonságos és jó állapotban tartott utazás a halálig, hanem hogy a végén egy füstösen szétcsúszott, jól elhasznált és lefárasztott állapotban üvöltsük: “Wow!

 2017-ben ismét Izland lett a világ legbékésebb országa, de ez nem is annyira meglepő, hiszen a skandináv szigetország 2011. óta minden évben első helyen végez a világ országait ebből a szempontból vizsgáló és listázó Global Peace Index-en (GPI).

Ebből is látszik, hogy speciális dolgokon is múlik, mitől lehet egy ország a béke és nyugalom szigete, aminek lakóira hosszú és biztonságos élet vár. 

Boldog Skandinávia

A világ legbékésebb és legbiztonságosabb országának megtalálásában persze az is fontos szerepet játszik, hogy mennyire érzik jól ott magukat az emberek.

Az élet, illetve a létezés értelmének felkutatása, illetve az ez után történő érdeklődés nem csak egy általános filozófiai kérdés, illetve feladat, mely az emberi élet illetve a létezés céljával, jelentőségével és értelmével kapcsolatos. Konkrét hétköznapi egzisztenciális kérdés is egyben, hiszen az ezzel konkrétan kapcsolatos „kereső hajlam” az emberi élet minden szintjén hajtóerőként viselkedik.

Ha az e témakörben zajló spontán vagy akaratlagos, kimondott vagy kimondatlan kutatások nem találnak (akár valós, akár téves) válaszokat, gyakorlatilag könnyen, mondhatni törvényszerűen cselekvőképtelenné válhat az ember mind fizikai, mind pedig mentális és érzelmi értelemben.

 Hallottál már valaha arról a tanulmányról, amelyet 75 éven át készítettek a Harvard Egyetem tudósai? A boldogság titkát kutatták ilyen hosszú időn keresztül. Sikerrel jártak, megfejtették ugyanis az emberi boldogság legfontosabb tényezőjét. Hogy mégis mi ez? Íme, a részletek.

A kutatók több mint 75 éven át két csoportban figyelték meg az emberek szokásait, viselkedését. Természetesen több generáció vett részt a kutatásban mind a kérdezői oldalról és mind a megfigyelt alanyok oldaláról.