A Kelet egyik legismertebb bölcse volt Konfucius, más néven Kung-Fu-Ce mester, akirõl késõbb egy egész tant, a konfucianizmust elneveztek, s aki bár nem volt vallásalapító, gondolatai több mint két évezredre gyakorolt jelentõs szellemi hatást Kína egészére. A vélhetõen arisztokrata családból ? az agg Shuliang He és az ifjú Cseng-cai gyermeke volt ? származó Konfucius életét az állandó változás jellemezte. Sokszor kellett vándorolnia, a korabeli Kína valamennyi fontosabb államában megfordult és tanított, ugyanakkor kevés helyen tud megmaradni hosszabb idõre.

Seneca, Lucius Annaeus (Corduba, ma Córdoba, Spanyolország, Kr. e. 4 és Kr. e. 1 között ? Róma mellett, Kr. u. 65 áprilisa) római filozófus, államférfi, költõ, drámaíró

Gazdag lovagi családból származott, apja idõsebb Seneca, anyja Helvia, testvérei Annaeus Novatus (késõbbi nevén Iunius Gallio) és Annaeus Mela, Lucanus apja. Anyai nagynénje, Caius Galerius egyiptomi praefectus (Kr. u. 16?31) felesége Rómába vitte, ahol grammatikai és retorikai tanulmányok után az ügyvédi pályára lépett.

Platón Athénben vagy Eginában született Kr. e. 427-ben. Elõkelõ, régi családból származott; apja Ariszton, Kodrosz hires családjából, anyja Periktione, Szolón közeli rokona. Nagyapja után Platón eleinte az Arisztoklész nevet viselte; a Platón nevet valószínûleg széles vállairól kapta de elõfordulhat, hogy jó egészsége vagy jó beszédkészsége miatt jutott hozzá a névhez.

Korán elkezdett verseket írni. Elsõ mestere a filozófiában Kratülosz, Hérakleitosz követõje volt.

469-es év elején született az Athéntól fél órányi járásra fekvõ Alópeké démoszban, a Lükabéttosz hegy lankáin. Szülei középosztálybeli emberek voltak, nevezetesen a zeugitészek rendjébõl valók.^[1] Apja, Szóphroniszkosz, szobrász volt, anyja Phainaraté, bábasszony.^[2] Gyermekkoráról nem maradtak fent feljegyzések, valószínûleg a korabeli athéni gyermekek nevelését kapta. Tizennyolc éves korában katona lett, majd a megfelelõ katonai képzésen túlesve, nehézfegyverzetû gyalogos, azaz hoplita lett.

Három hagyományos kínai filozófiai iskolát tartunk számon: a taoizmust, a konfucianizmust és a buddhizmust. A konfucianizmus bölcselete kifejezetten etikai, Konfuciusz mindig elhárította, hogy metafizikai kérdésekkel foglalkozzék. Gondolatai a konkrét életre az emberre öszpontosulnak. A konfucianizmus a tökéletes, a lelkiekben nemes ember (junzi) ideálját helyezi elõtérbe.

A taoizmus klasszikus könyve a Tao Te King (Kr.e. V.-III. sz.), amelyet Lao-ce-nek tulajdonítanak. A könyvnek nincsen vallásos tartalma, hanem az embert körülvevõ ember törvényszerûségeit foglalja össze.

Idealizmus ? Az idealizmus az filozófiai irányzat, amely a filozófia alapkérdésének megoldásában abból indul ki, hogy a szellem, az eszme, a tudat az elsõdleges, és az anyag, a természet, a lét, az objektív valóság másodlagos mint ontológiai, mint ismeretelméleti vonatkozásban. Az idealizmus kifejezés a 17. században vonult be a filozófiai szóhasználatba.

Pragmatizmus ? A pragmatizmus tudományosan letisztult és kísérleti tapasztalatokra alapozott gondolkodás és beszéd alapján akar válaszokat adni az élet konkrét gyakorlata számára.

Realizmus (filozófia)|Realizmus és nominalizmus? A középkorban két ellentétes állásponton levõ irányzat alakult ki: a realizmus éa a nominalizmus. A nominalizmus azt állította, hogy valóságosan csak az egyes partikulárék, egyedi tulajdonságokkal rendelkezõ dolgok léteznek. Az általános, univerzális fogalmak pedig úgy keletkeznek, hogy gondolkodásunkkal a dolgokról elvonatkoztatunk, ezért ezek az univerzálék nem létezhetnek a dolgoktól függetlenül, csupán csak az emberi szellemben.

Logika ? A logika a következtetés és a rendezett gondolkodás elmélete. A logika mint tudomány a gondolkodás bizonyos általános fogalmait és törvényszerûségeit (például igazság, következtetések, modalitások stb.) vizsgálja.

Etika ? Az etika az a filozófiai tudomány, amely az erkölcsi parancsok érvényességének filozófiai megalapozásával foglalkozik. Központi kérdése a jóra irányul, azt vizsgálja, hogy lehetséges-e/hogyan lehetséges jó cselekedet, illetve min múlik az, hogy egy cselekedet helyes-e vagy sem.

A nyugati filozófia egyes önálló területei (diszciplínák) a különös kérdésfeltevések és a tárgykör alapján a következõképp különülnek el:

Metafizika ? Közkeltûen a 'metafizika' szó bárminemû elvont dolgot jelöl, ezenkívül spirituális, vallási (sõt tévesen okkult) dolgokkal is társítják. A modern filozófiai szóhasználatban a metafizika a filozófiának arra a területére utal, amely a létezõ dolgok fajtáiról és létezési módjaikról szóló kérdésekkel foglalkozik.

Immanuel Kant a filozófiát úgy határozta meg, mit ?valamennyi filozófiai ismeret rendszerét?. A filozófia feladatát négy kérdés megválaszolásában jelölte meg, ezek a következõk: 1. Mit tudhatok? 2. Mit kell tennem? 3. Mit remélhetek? és végül 4. Mi az ember? ? Az elsõ kérdés a metafizika tárgya, a második az etikáé, a harmadik a teológiáé, a negyedik pedig az antropológia kérdésköre.

A klasszikus német filozófia képviselõi, a filozófiát nem tárgya, hanem tevékenysége szerint definiálták.

Az, hogy pontosan mi is a filozófia tárgya egyetlen szerzõ sem ad pontos választ. Platón néha úgy beszélt a filozófiáról, mint általában vett tudományról. Ilyen hely a Theaitétosz, ahol Szókratész arról kérdezi beszélgetõtársát, hogy ?akad-e Kürénében néhány ifjú, aki szorgosan mûveli a geometriát, vagy valami egyéb filozófiát?. Más helyeken pedig úgy jellemzi a filozófust, mint sajátos életforma képviselõje, mint bölcsességszeretõ ember, aki nagyban különbözik a vagyonszeretõ, a testétszeretõ és a hírnévszeretõ embertõl.

A középkori filozófia a Római Birodalom bukásával és a kereszténység hajnalával kezdõdött. Ugyanekkor indult virágzásnak az arab filozófia, és a zsidó filozófia is.

A nyugati filozófia elsõ középkori szakasza a patrisztikus filozófia. A patrisztika az egyházatyák bölcselete akik fõként arra igyekeztek, hogy a keresztény tanokat az antik filozófia segítségével megszilárdítsák, valamint, hogy megvédelmezzék a pogány tanoktól és a gnózistól. Legismertebb képviselõk: Szent Ágoston (Aurelis Augustinus), Alexandriai Kelemen, Nüsszai Szent Gergely, Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész, Órigenész.

A 20. század filozófiáját nagyban befolyásolta a technika és a természettudományok fejlõdése.

A logika módszerei tudományossá váltak, és a természettudomány a filozófia mércéje és tárgya lett. A neopozitívizmus a természeti tudományok egzaktságát teszi eszményképévé. A logisztika mint módszer és az egzatség mint cél helyetesíti a hagyományos filozófiai kérdésfeltevéseket. Leértékelõdnek a metafizika problémái.

Bertrand Russell

A 20. századi filozófiát nyelvi fordulat is jellemzi, ezt elõször Bertrand Russell és George Edward Moore fejleszti ki.

A német idealizmus hátteréül a francia forradalom elõkészületei, lefolyása és következményei szolgáltak. A francia forradalom által hirdetett szabadság és a felvilágosult eszmék a német értelmiség támogatását évezték mindaddig, amig a forradalom terrorba át nem csapott.

A nemzeti érzés Németországban nagyon kultúraorientált volt: virágzott az irodalom. Humbolt oktatási reformja, a berlini egyetem megalapítása, a politikai reformok (pl az 1807-es jobbágyfelszabadítás), poroszországot modern államá tette.

A 17. és 18. század mint szellemtörténeti korszakot, felvilágosodásnak szokás nevezni. Ez a mozgalom Nagy-Britanniában, német földön és Franciaországban különbözõ formákban jelenkezett.

A felvilágosodás korának fõ jellemzõje, hogy eltávolodik az addigi hagyományoktól és tekintélytõl, nagyra becsüli a szabadságot, és az összes kérdés ésszerû megoldására való képességet pozitivan értékeli.

Descartes: Módszerrõl (könyv részlet)

A felvilágosodás korának filozófusai a tudományok más területein is tevékenykedtek nagy sikereket érve el, pl.

A reneszánsz (magyar jelentése: újjászületés) kialakulása a 16. század elejére tehetõ és a 15. században Bizáncból Itáliába menekülõ görög tudósoknak köszönhetõ, akik magukkal hozták a ógörög bölcseletet, elsõsorban Platón és Arisztotelész tanait. Ennek következtében kialakult a reneszánsz platonizmus (Marsiglio Ficino Firenzei Akadémiája). A reneszánsz filozófiára, pontosabban a természetfilozófiára ugyancsak nagy hatással volt a püthagoreus filozófiának az a tanítása, miszerint a világ dolgai, eseményei és viszonyai visszavezethetõk matematikai formulákra.

Arisztotelész (Kr. e. 384?324), Platón tanítványa, Nagy Sándor tanítója, majd saját alapítású tanintézete, a peripatetikus iskola (Líceum) vezetõje.

Arisztotelész tanaira épült szinte az egész középkori filozófia, de az újkori filozófia is sokat merített belõlük. Filozófiáját szisztematikusan építette fel, amit tudományosan igyekezett alátámasztani.

Hellenizmusnak nevezzük a görög történelem azon szakaszát, amelyik a Nagy Sándor-i hódításoktól (Kr. e.

Hésziodosz a Kr. e. 7. század elején élt. Két munkája is fennmaradt, a Munkák és napok és a Theogonia. Hésziodosz a már meglévõ mitológiai anyagot rendezte át, külön figyelmet szentelve Zeusz tekintélyének és nagyságának leírására. A jelenlegi világot igyekezett visszavezetni minimális számú primér elemre, amely primér elemekbõl aztán az egymást követõ generációk során át levezethetõ a világ általunk tapasztalható változatossága.

Az orphikus hiedelmek megjelenése körülbelül a Kr.

A filozófia kezdetei az Ind filozófiában keresendõk, pontosabban a Védákban, melyeknek legrégebbi részei Kr. e. 1500-ra tehetõk. Ezek az írások terjedelmüket tekintve igen nagyok voltak és fõleg vallási ismereteket, szertartási leírásokat tartalmaztak, amit a papok kultikus célokra használtak.

A klasszikus indiai filozófiai rendszerek Kr. e. 500 körül jelentek meg, amikor különbözõ iskolák alakultak. Jellemzõ rájuk az az ind hagyomány, hogy a szerzõ háttérben marad a mûvével szemben, ezért legtöbbször nem maradt fenn a szerzõ neve.

A filozófia szó jelentése az ógörög ????????? szóból ered, amelynek jelentése: ?a bölcsesség szeretete? A sophia kifejezés, amelyet magyarra ?bölcsesség?-nek fordítunk, eredeti jelentése szerint mesterségbeli tudást, ügyességet jelentett. Homérosz például az ügyes ács tudását nevezte sophiának, de késõbbi irodalmi mûvekben is találkozhatunk olyan fordulatokkal, hogy valaki kocsihajtásban vagy hajókormányzásban bölcs ? azaz jártas a tevékenységekben.