Az emberről edig világnézeti panorámát tártak elém társaim.
VOLT ITT MATERIALISTA LÁTÁS MÓDU
AZ EMBERISÉG EREDETÉRE TÁMASZKODÓ(EZ EGY KÖNYV).
AZ ÉLET VIRÁGA TANFOJAM SZERINTI.

SZINES AZ KÉTSÉGTELEN a keresztények azonban okultnak nevezik. Azok közöt én is(komentár nélkül.)

Előzmény

Válasz

Nekem nagyon tetszettek a Kapu c folyóiratban néhány éve közölt írásai. Inspiráló és elme-mozgató gondolataiból illusztrációs céllal idéztem is egyik-másikat igehirdetéseimben, Pl egy rádiós istentiszteleten. Gondolom GA nem haragszik meg érte. Én bevezetném a GDP mellé a GA mértékegységet is legalább is azon iskolákban, ahol az emberi elmének nemcsak a raktár szerű használatát tanítják, hanem a magasabb szintű működését is. Üdvözlettel, először megszólaló nem régi tagként: Katona László

Előzmény

Válasz

Grandpierre Attilával készült beszélgetés hangját ajánlom figyelmetekbe.
Szerintem nagyon tartalmas.
itt a web oldala: http://www.grandpierre.hu/egyeb0.htm
Itt van a letölthető hang:
http://www.info27.fw.hu/gpa001.zip
http://www.info27.fw.hu/gpa002.zip

Válasz

Az ember fizikailag/testileg/ az evolúció jelenlegi produktuma.Szellemileg egy olyan lény mely balos,azaz logikus gongolkozásra is képes.Lelkileg pedig lényegében olyan mint bármely más élőlény,vagyis az ember lelke is egy hierachius,csúcsra jutott elemi részecske /egy szabad elektron/,melyet a központi idegrendszer "bezár".Mint minden léleknek/elemi részecskének/ akarata /energia szintje/ van,és mindaddig míg nem mond le a saját akaratáról,nem találhatja meg békéjét,nyugalmát. Az akaratunkról való lemondással felkészülünk az IstennelÉterrel/ történő egybeolvadásra.

Válasz

II.Mi mindannyian itt a földön olyan anyagi testbe ágyazott lények vagyunk, amely test ásványi, növényi, állati származékból tevődik össze, és korlátaival lehetővé teszi számunkra azt, hogy szenvedések megtapaszta1ásával ránevelődjünk az önzetlen szeretet felértékelésére. Egész földi életünknek ez az értelme! Ne az legyen tehát a legfontosabb, hogy hogyan épül a tested az állati szintig, hanem az, hogy ebben az állati testben a szellemi lelked tisztuljon meg attól a téveszmétől, amely el akarja hitetni veled, hogy kívülről befelé, tehát mások hatására, önző módon el lehet érni azt a szívbékét, amely után mindannyian vágyódtok! Mivel az ember nem egy higiénikus istállóban kitenyésztett állat, ezért a csupán faj- és önfenntartás ösztöne nem lehet végső meghatározó az ember számára. Az állatnak azért nincs örök élete, mert a faj- és önfenntartási ösztönének felbomlása után nincs értelme tovább a földi életének. Mivel minden szellemi lényben, tehát minden emberben, a boldogság utáni vágy a legmeghatározóbb, s ez a vágy léket kapna, értelmét vesztené, ha nem lenne örök élet, ezért senkinek nem lehet fontosabb feladata, mint az a benső béke, amelynek másik neve a határt nem ismerő áldozatra is képes őszinte szeretet. A boldog örök életet csak az nyerheti el, aki nem arra teszi a hangsúlyt, hogy azt, ami úgyis mulandó, főszerephez juttassa. E mérleg: 'Mi ez az örökkévalósághoz képest?', mindig kéznél kell, hogy legyen ahhoz, hogy valaki bizton remélhesse a hazataláltság soha véget nem érő örömét. A reményből élés csak akkor méltó az emberhez, ha ennek horgonya nem mulandóságba kapaszkodik! Remény nélküli élés pedig nincs. Vagy szikla, vagy homok az alapja annak az életháznak, amelynek megépítése mindenki számára kötelező. A 'vihar' mindegyik alap számára feltétlenül ki fog törni, és senki ki nem kerülheti, hogy jöjjön a hömpölygő áradat! (Máté: 7;25-27) Mielőtt a földre születtünk, lehetőséget kaptunk arra, hogy Isten szándéka szerint, vagy saját szándékunk szerint akarjunk szeretni. A Föld olyanokkal van benépesítve, akik saját szándékuk, elképzelésük szerint akartak boldogok lenni, és nem a teremtő Isten szándéka szerint. Istennek a teremtényei iránti szeretete ettől nem változott meg, s ezért kaptunk a tér-idő dimenzióban lehetőséget arra, hogy vállaljuk az Általa, a mi Jézusunk által felkínált gondolkodás-átalakítást (Márk 1;15).

Válasz

I.Az ember eredete.
A létsíkok határvonala oly vékony, hogy abban a durva anyagban, amelyben szellemünk él, ez szinte megfogalmazhatatlan mindaddig, amíg az ásvány, növény, állat után el nem jutunk az emberhez. Az ember és az ember alatti világ között viszont már egyértelművé válik a helyzet, mert az emberrel kezdődik az erkölcs, tehát a jó-rossz, boldogságboldogtalanság világa. Az ember alatti világban ezekről csak nagyon áttételesen, nagy többértelműséggel lehet beszélni. A leggonoszabb embert is megvédi a kutyája a legjobb emberrel szemben is! A világmindenség örök törvénye, hogy a létsíkok láncolatán az alacsonyabb létsík képes beépülni a magasabb létsíkban lévő lény életébe. így az ásvány beépül a növénybe, a növény az állatba, az állat az ember szervezetébe. Van tehát minden földön élő szellemi lényben, tehát minden emberben ásvány-, növény-, állatszármazék, amely szolgálja az ember anyagi részét, a látható testét. Ez mindaddig így van, amíg az ember szellemi lelke kötődik az érzékelhető, látható, anyagi testéhez. Semmiképpen sem lehet igaz az, hogy az ember egy higiénikus istállóban kitenyésztett, minőségi állat lenne! Nem! Az ember, egészen ritka kivétellel, olyan szellem megjelenülése a földön, aki azért jelenült meg rövid időre, mert önzésévei az időtlenségben akadályozva volt szeretetének kiteljesítésében. Van a szeretetlenségnek egy olyan foka, amely csak földi dimenzióban szüntethető meg.

Válasz

...a hozzászólások ritka voltán eltöprengve kissé, félek, addig jó, amíg nem tudjuk... "Mi is az ember..."! ....Nehogy, véletlen, csalódjunk a végén...

Válasz